,,Emlékszel rám? Én vagyok Imre unokahúga!” – Esti tea Sándor György humoralistával

2009. február 3. | Szerző | Kategória: Egyedi rendezvények, Képgaléria

2009. február 3-án, kedden 17.00 órakor

,,Sándor György, az örök. Természetesen a jelző után hiányzik a jelzett szó. Örök mi? Humorista? Humoralista? Előadóművész? Színművész? Filozófus? Próféta? Mindegyik, ugyanakkor igazán egyik sem. Sokan emlékeznek még a 80-as évekbeli műsorszámokra, például amikor egy BURDA-kötésmintával mászkált fel s alá a budapesti utcán, mondván hogy eltévedt, és minden jóhiszemű járókelőtől segítséget kért, hogy eligazodjon. Szintén sokáig emlékezetes marad egy idős bácsival folytatott beszélgetése, amelynek érdekessége volt, hogy végig egyetlen szót sem szólt, majd megköszönte a társalgást.

Miközben látjuk, halljuk, élvezzük páratlanul gazdag szófüzéreit, kommentárjait, néha már vesébe hatolóan „fájdalmas” poénjait, olybá tűnik, mintha ez az ember valami különös titkot hordozna. Mintha beavatott lenne, tudna valamit, amit rajta kívül senki más. Persze sokkal jobb élmény színházban, emberi közelségben élvezni társaságát, mint a televízióban, viszont mindkét esetben rövid idő alatt elkalauzol saját gondolatvilágába, ahol a néző, avagy a befogadó érdekes felfedezéseket tehet.

Ha már ebben a dimenzióban járunk, könnyen félreérthetjük őt. Egyik kedvenc története, hogy az utcán sétálva emberektől azt kérdezi: „Emlékszel rám? Én vagyok Imre unokahúga!”, a megszeppent járókelők csak annyit tudnak kibökni: „Melyik Imréé?” Nevetünk, talán harsányan hahotázunk, miközben fölényesnek is hihetnők a humoralistát. Pedig egyáltalán nem az. Csak kiáll az értékek mellett és küzd a talmi ellen. Kíméletlen szarkazmussal pusztítja az emberi hülyeséget, miközben páratlan alázattal fordul a jóság, a szeretet, a hit, tehát az igazi értékek felé. ”

– Gerner András, Pécsi Napilap 2007. március 13

Címkék: , ,

A hozzászólások lezárultak.