Nagyobb korosztály különdíjas: A rosszul őrzött homokóra

2013. június 20. | Szerző | Kategória: Tündérszó 2013

Rédei Zita Enikő

 A rosszul őrzött homokóra

 

Az úttest melletti széles árokban egy piciny falu terpeszkedik, de nem akármilyen falu ez. Itt terül el Manófalva. Most, hogy vége van a télnek, az elolvadt hó apró patakokban csorog le az árokba. Emiatt a kis falucskát gyakran elönti a víz. A csöpp lakosok azonban inkább a tavasz eljövetelének örömeit figyelik: minden hajnal víg madárszóval indul, a fiatal rügyek kipattannak, a szellő már nem olyan csípős, hanem arcukat simogató.

Az imént a Csoda-völgyi folyóiratban bukkantam rá egy nem mindennapi szóbeszédre. „Néhány visszafolyó percig eluralkodott a káosz Manófalván” – hirdette a lap.

Azt kérdezitek, miért visszafolyó perc? Azért, mert az iciri-piciri településnek van egy homokórája, amire a bölcsek bölcsének legbölcsebbike vigyáz. Egyszóval Idős Tódor, akinek már a nevéből is kiderül, hogy eljártak felette az évek.

Ha a homokórában lepergett az összes szem homok, tengelyén átlöki azt, s kezdődik a következő óra. Viszont, ha még nem folyt át az összes homokszem és úgy fordítja meg, akkor mint a homokóra, az idő is megfordul. Tódor bácsi soha nem esett ilyen hibába, más miatt történt az egész.

Mivel nagyon furdalta az oldalamat a kíváncsiság, én magam jártam utána a dolognak.

Minden a manójátszótéren kezdődött. Három ifjonc egy harmatcseppel játszadozott, labdázott. Egyszer csak megszólal az egyik, akinek oly páratlanul ágas-bogas haja volt, hogy a madarak azt hitték, egy fészek, ahol nyugodtan eléldegélhetnek és kikölthetik tojásaikat.

– Skacok! Nem fogjátok elhinni, de lehet, hogy megvásárolhatom a 12 szél meghajtású repülő levelet! Erre persze mind a két csimotának leesett az álla.

– De hiszen az 18 ibolyasziromba kerül! Hogyan keresel te annyit? – kérdezte a leányzó karba tett kézzel, aki Szegfű névre hallgatott.

– Igen, igen, Szegfűnek igaza van! – helyeselt Tinóru, miután felébredt álmodozásából.

– Csigavér, erre is gondoltam! – vágta oda foghegyről az ágas-bogas hajú Csiperke.

– A szüleim jó barátja Idős Tódor, és felajánlotta, hogy őrizhetem helyette a homokórát kilenc órán át. Egy óra őrzésért két ibolyaszirom a fizetség. Ugye, milyen csodálatos? – kiáltott.

– A manó mézeskalácsára! Ez aztán fantasztikus! – mosolygott fülig érő szájjal Tinóru és Szegfű. A három apróság estig repdesett az örömtől.

Másnap reggel kezdődött is a munka. Csiperke elindult hazulról egy tarisznya túróspogácsával. Aki mellett csak elhaladt, boldog lett. Az időjárás mindenkinek a kedvére tett.

Pár óra múlva, ahogy vissza-vissza tekintgetett, a távolban egyre apróbbaknak látta a dióhéj házikóikat, s ő már majdnem elérte a fatönköt. A fatönkházikóban lakott Tódor bácsi és vigyázott a homokórára.

Csipi elérkezett úti céljához. Bezörgetett a kis faajtón, mire azon kinyílt egy kicsi ablak, s egy öreg szempár szegeződött rá. Kitárult a kapu és meglátta Idős Tódort.

– Kerülj beljebb! – mondta kedves mosollyal az arcán. A tönkben csodálatos látvány fogadott mindenkit. Kattogó fogaskerekek, pöfögő kémények.

Az ifjonc ekkor felfedezett egy végeláthatatlan csigalépcsőt, amin Tódor csoszogott fölfelé, hát követte őt. A legfelső emeleten megpillantotta Manófalva homokóráját. Az méltóságteljesen emelkedett a magasba.

– Akaszd föl a tarisznyádat arra az elgörbült szögre és máris munkához láthatsz! – mondta az öreg. Csiperke így is tett, és leült a hokedlire. Úgy érezte, az ő saját kicsiny tenyerében van a falu sorsa. Ezt jól gondolta, és azt is, hogy ez egy irtó unalmas szakma. Ugyanakkor nagyon nagy dicsőség, még akkor is, ha csak kilenc órát teljesítünk belőle.

Teltek a percek, az órák. Csiperke már nyolcszor fordította meg az órát.

Most következett a kilencedik óra. Az apróság fölállt és készült a végső fordításra. Már a tulajdonában érezte a 12 szél meghajtású repülő levelet. Csipi a nagy igyekezetben három homokszemmel korábban fordította meg a homokórát. Ekkor beteljesedett az, amire manó fia nem számított: elkezdtek visszafelé csordogálni a percek.

A fiatal ráébredt a színtiszta valóságra, hogy mekkora galibát csinált. Egyetlen egy esély volt. Fel kell kutatni a falut töviről-hegyire, mivel hogy odament Tódor, aki a probléma megoldója lehet. Rá nem hat a bűbáj, ahogy Csiperkére sem, mert ő a káosz okozója. Az ifjonc lélekszakadva rohanni kezdett, s a csöpp település felé vette az irányt. Ahogy a határába ért, egy ősz szakállvégre figyelt fel.

Ez biztos Idős Tódoré! – cikázott át a gondolat a fején, s azt követte.

A nagy Tódor-nyomozás közepette Csiperke elszörnyedve bámulta azt, ami körülötte történik: a pék a megsült kenyereket kipakolta a kemencéből és a másik pillanatban újra dagasztotta a tésztát a teknőben. A fodrász ollója alatt Válogatós Kamilla néni levágott haja visszanőtt a helyére, még a szél is megfordult.

Ekkor az apróság rátalált Tódorra, az öreg bölcsre.

– Csiperke! Mit műveltél? – kérdezte az felháborodottan.

– Öt percünk van, és ha addig nem fordítjuk vissza a varázslatot, akkor Manófalva örökké így marad! A varázskönyvemben benne van az a bűbáj, amivel ezt megakadályozhatjuk. A könyv a fatönk házikóban, a fakéreg fiókomban van. Mire én odaérnék, lejárna az idő, ezért neked kell menned! – mondta az öreg.

– Nekem? – rémüldözött Csiperke.

– Igen! 1223. oldal, 32. mágia. Most aztán indulj!

A fiatal manó futásnak eredt, végül elérte a fatönk házikót. Az idő is szaladt, már csak egy perce maradt.

Föl a csigalépcsőn, be Idős Tódor szobájába, kihúzta a fiókot, kivette a varázskönyvet.

1223. oldal, 32. mágia. Már csak tíz másodperc maradt. A bűbájt sokáig tartott volna elmondani, de az idő szorított! 8, 7, 6…

– Fehér varázslat, fekete bűbáj, segítsetek rajtunk, hogy ne végezzük csúnyán! Nyílj meg ég, s föld, segítsetek rajtunk, hogy ne uralkodjon el közöttünk a bú! Fény, sötétség, segítsetek rajtunk, hogy ne járjon az idő visszafelé nálunk! 3, 2, 1… – Az utolsó pillanatok, végül sikerült, hatott a varázslat!

Megmenekült a falu és az aprónép. A megzavarodott lakosok egymást kérdezgették, azonban csak két manó tudta, hogy mi történt: Csiperke, és Idős Tódor.

Én is tőlük ismerem részletesen ezt a történetet.

Igaz, Csipi nem vásárolhatta meg a 12 szél meghajtású repülő levelet, de tanult az esetből. Ezentúl jobban odafigyel arra, amit csinál, pontosabb lesz, és nem iszik előre a medve bőrére!

 

A hozzászólások lezárultak.