Csontos Kinga – Sörte és a dackorszak

2014. június 24. | Szerző | Kategória: Tündérszó mesék 2014

Csontos Kinga

 Sörte és a dackorszak

 

Sörte, a vadmalac befejezte a leckét, majd bekapcsolta a számítógépet. Csetelni akart a barátjával, Zebulonnal. Már régen látta zebra barátját, és régen is beszéltek. Tavaly nyáron barátkoztak össze, amikor Zebulon itt nyaralt a nagybátyjáéknál. Sajnos a nyár hamar elszaladt, és Zebulonnak haza kellett utaznia a szavannákra. Azóta a nagy távolság miatt csak így tudják tartani a kapcsolatot, de a barátságuk azért megmaradt. Igaz, hogy az időeltolódás miatt egyáltalán nem könnyű megszervezni ezeket a beszélgetéseket. De most végre beszélhettek!

Amikor Sörte bekapcsolta a gépet, barátja már fenn volt a neten. A zebracsikó boldogan üdvözölte barátját, majd gratulált a szülinapjára. A vadmalacnak izgalmában, hogy végre beszélhet a barátjával, ki is ment a fejéből, hogy holnap lesz a szülinapja. Jól esett neki a köszöntés.

– Köszi, Zebu! Kár, hogy nem lehetsz itt a születésnapomon, pedig biztosan jót mulatnánk! Anyukám dobostortát fog sütni, az mindkettőnk kedvence.

Sörte bekapcsolta közben a vebkamerát is, és most döbbenten meredt a monitorra.

– Te, te, Zebu, …tudod te, hogy teljesen zöld vagy? Hová lettek a csíkjaid?

– Befestettem!

– Befestetted?

– Ja! Éppen dacos korszakomban vagyok. Azért vágattam le a sörényemet is.

– Nahát! Nagyon menő! – nyilatkozott Sörte.

– Azt hiszem, én is dacos korszakomban akarok lenni. Nekem is lehet?

– Persze, ha akarod! Miért is ne?

– Amúgy mi az a dacos korszak tulajdonképpen? – kérdezte érdeklődően a kis vadmalac.

– Hogy is magyarázzam… egy kis önfejűség, egy kis makacsság, szembefordulás a szokásokkal, a megszokottól eltérő viselkedés. Röviden talán ennyi. Érted?

– Azt hiszem, kapisgálom. A szüleid nem büntetnek meg ezért?

– Dehogyis! Olyat nem teszek, amit nem szabad, és arra is vigyázok, hogy nehogy ártsak valakinek. Csak a megszokott már olyan unalmas, változtatni kell!

– Igen! – helyeselt Sörte. – Holnap én is zöldre festem a sörtéimet! Nagyon menő leszek!

– Nem bánom, ha neked is új színed lesz, csak ne legyél zöld! Különben még azt hiszik, összebeszéltünk – vágta rá Zebulon.

– Oké, majd valami hozzám illő színt választok! Talán a frizurámon is változtatni kéne valamit kezdetnek. Később meg majd kitalálok még valami dacoskodni valót. Kíváncsi vagyok, mit szólnak a többiek.

– Biztosan meglepődnek majd, de tuti a siker! Nálam is így volt. De bocsi, most le kell tennem, mert nagyon fáradt vagyok, és már különben is hajnalodik. Üdvözlöm a többieket is!

Sörte kikapcsolta a gépet, és feltápászkodott, indult, hogy változtasson a külsején. A szülei nem voltak otthon, éppen délutános műszakban dolgoztak. Ilyenkor mindig későn érnek haza, amikor a fiuk már rég az igazak álmát alussza. Most sem volt ez másképp.

Másnap reggel Sörte isteni tortaillatra ébredt. Gyorsan fölkelt, s kedvtelve nézegette magát a tükörben. Tetszett neki az új, kék színe, és a punk frizurájával is elégedett volt.

– Igazán jól áll – gondolta, s igazított egyet a séróján, majd a konyhába sietett. Anyukája már éppen végzett a sütéssel. Amikor meglátta fiacskáját, ige elképedt, de meglepően jól fogadta a változást.

– Jól áll neked a kék szín – mondta, de aztán mégis megkérdezte, hogy mire vélje ezt a nagy változást.

Sörte gyorsan előadta, hogy ő most a dacos korszakát éli, és szakítani akar a hagyományokkal.

– Változtatni kell az unalmas, megszokott dolgokon!

Anyukája egyetlen szót sem szólt, csak elkezdte szépen becsomagolni a tortát. Persze a kis dacos nem értette.

– Ne nézz rám ilyen kérdőn! – szólt szelíden az anyukája.

– Inkább segíts becsomagolni a tortádat! Átvisszük Tüskéékhez, neki is ma van a születésnapja, biztosan örülni fog neki. Ő nem akar szakítani a hagyományokkal, és változtatni a szokásokon.

Sörte rettenetesen elképedt, és könny szökött a szemébe. Hiszen a szülinapi tortaevést várta a legjobban! Imádta elfújni a gyertyákat, és megosztani a finom édességet a barátaival. Már nem is volt annyira meggyőződve arról, hogy dacos korszakában szakítani akar a hagyományokkal. A megszokott sem mindig unalmas és rossz! Nem igaz? Ezt a véleményét meg is osztotta az anyukájával.

Az anyukája egy nagy puszit adott Sörte kobakjára, majd megkérte, hogy legközelebb jobban gondolja át, mielőtt dacos korszakát szeretné élni.

Erre Sörte kijelentette, hogy majd később, felnőtt korában folytatja a dacolást, addig inkább marad az unalmas, megszokott vadmalac.

Anyukája ekkor mosolyogva megkérte, hogy segítsen teríteni, mert mindjárt megérkeznek a barátai a szülinapi zsúrra.

 

Címkék:

A hozzászólások lezárultak.