Kalmár Villő – Harkály doktor

2014. június 24. | Szerző | Kategória: Tündérszó mesék 2014

Kalmár Villő

 Harkály doktor

 

A Zúgó erdőt mindenki jól ismeri. Óriási tölgyfái, magas jegenyéi, karcsú fenyői és vadkörtefái messze földön híresek. A fák lombjai, a cserjék ágai között madarak fészkelnek, állatok találnak menedéket és élelmet. A hegyi patak mellett álló öreg tölgyfa azonban még emlékszik arra, hogy valamikor régen a Zúgó erdő nagyon beteg volt, haldoklott.

Élt az erdőben egy madár, aki csőrével egész nap a fák törzsét kopogtatta. Minden reggel útnak indult fekete-fehér kabátjában, fején piros sapkával és vizsgálgatta a fák testét. Ha kukacokat vagy férgeket talált a kéreg alatt, azonnal kiszedte és megette azokat. A fák egészségesek és szép zöldek voltak. Az erdő állatai nem szerették a harkályt. A rigók és a csalogányok lenézték, mert nem tudott szépen énekelni. A cinkék és a vörösbegyek sajnálták, hogy szegényes a ruházata. A csókák egész nap csak lármáztak és veszekedtek vele, mert a kopogtatás zavarta a beszélgetésüket. Még a nyulak, az őzek, a sünök és a rókák is elfordultak a szorgalmas kis állattól.

Az egyik nap a szarka odarepült a harkályhoz és azt mondta:

– Jó lenne, ha abbahagynád a kopogást és kalapácsolást! Minden állatnak fáj már a feje az örökös zajtól. Nem lehet pihenni az erdőben s kalapácsolásodtól.

– De hát én csak a fákat gyógyítom. Kiszedem a férgeket a kérgük alól, hogy egészségesek maradjanak – mondta a piros sapkás madár.

– Ez senkit sem érdekel! Mindig hangoskodsz! Az lenne a legjobb, ha elköltöznél! – mordult rá mérges hangon a szarka.

– Rendben van – suttogta a harkály.

– Holnap reggel elköltözök az erdőből.

Másnap reggel a harkály elköltözött az erdőből. Elrepült a szomszéd hegy irányába.

Az erdőben aznaptól nyugalom és csend volt. Senki sem zavarta kopogással, kalapálással az állatok nyugalmát. A madarak egész nap énekelhettek, a sünök és a nyulak nyugodtan tudtak aludni az árnyékban. Telt-múlt az idő. A tavaszt nyár követte, majd ősz. Tél lett, majd ismét tavasz. Eltelt pár év. Az erdőbe azonban nem költözött többé harkály. A fák betegeskedni kezdtek. Elszáradtak az ágaik, tavasszal a leveleik nem nőttek meg és nem hoztak új rügyeket. A fészkek nem maradtak rejtve a ragadozóktól, az állatok nem találtak elegendő élelmet. Az erdőben élő összes állat érezte, hogy nagy baj van. Összegyűltek a tisztáson és találgatták, mi történhetett a fákkal. Törték a fejüket, de elképzelni sem tudták az okát. Ekkor a szarkának eszébe jutott, hogy keressék fel a bölcs baglyot. Az öreg bagoly az erdő legöregebb tölgyfáján lakott és mindenkinél okosabb volt. Elmentek az állatok a bölcs madárhoz segítséget kérni.

– Bagoly professzor! Mi lehet az oka a fák betegségének? – kérdezte a szarka.

Az öreg madár kinézett a fa odvából és nagyokat pislogott.

– Ti vagytok az oka annak, hogy a fák betegek – válaszolta a bagoly.

– Mi semmit sem csináltunk! – mondta a szarka.

– Hát nem ti kergettétek el az erdőből a harkályt? – kérdezte búsan a professzor.

– De igen – felelte a szarka. – De hát mi köze van ennek a fák betegségéhez? – kérdezte csivitelve.

– A harkály a fák doktora. Megvizsgálja a kérgüket és megszabadítja őket a férgektől és rovaroktól. Ha egy erdőben nem él harkály, ott a fák megbetegszenek és haldokolni kezdenek – magyarázta az öreg madár. – Ha betegek a növények, akkor az állatok is megbetegszenek. Nem lesz elég élelem és nem lesz hová bújnotok a ragadozók elől. Keressétek meg a harkályt és kérjetek tőle bocsánatot!

Az állatok döbbenten álltak a hatalmas tölgy tövében.

– Mit tettünk? – suttogták. – Elkergettük a harkályt és ezzel tönkretettük az erdőnket. Keressük meg azonnal! Ha szerencsénk van, megbocsát nekünk és visszaköltözik hozzánk.

Az összes állat a harkály keresésére indult. Az egyik varjú találta meg a szomszéd hegy lábánál lévő gyümölcsösben. Ott kapaszkodott az egyik nagy almafa törzsén és éppen egy hatalmas kukacot húzott ki hosszú, ragadós nyelvével a fa kérge alól.

– De jó, hogy rád találtam, kedves harkály! – kiáltotta a varjú. – Az erdő összes állata téged keres!

– Engem kerestek? – kérdezte meglepődve a kismadár.

– Gyere azonnal velem és útközben mindent elmesélek – mondta a varjú.

– Nem megyek – felelte a harkály. – Az erdőben senki sem szeret engem, mindenkit idegesít és zavar a kopogásom.

– Ez régen így volt, de most minden megváltozott – magyarázta a fekete madár. – Az erdő nagyon beteg. Ha fák haldoklanak nélküled. Gyere velem és gyógyítsd meg őket! – kérte.

– Az más! Ha beteg az erdő, akkor megyek – mondta a harkály.

A két madár olyan gyorsan repült, ahogy csak tudott. Az erdő közepén már várták őket az állatok. Bagoly professzor egy farakáson állt. A harkály és a varjú leszálltak egy fatönkre. Az állatok kiabáltak örömükben.

– Köszönjük, hogy visszajöttél! – mondta a szarka. – Ne haragudj ránk, amiért elüldöztünk! Tévedtünk! Nem tudtuk, hogy a kopogással csak jót teszel az erdőnek és a fákat gyógyítod. Kérünk, maradj velünk és gyógyítsd meg az erdő fáit!

– Igen, igen! Maradj itt! Költözz vissza! – kiabálta a többi állat is.

– Örülök, hogy meggondoltátok magatokat – mondta a harkály. Szeretem az erdőt. Holnap reggel azonnal nekikezdek a munkának.

Másnap kora hajnalban felvette fekete-fehér kabátját, fejére tette piros sapkáját és útnak indult. Fáról fára repülve kopogtatta végig a törzseket és az ágakat. Mire eljött a nyár, az erdő összes fája meggyógyult. A zöld lombok között madárfészkek rejtőztek, bennük pici, pelyhes madárfiókák. A bokrok ágain virágok nyíltak és finom gyümölcsök teremtek. Az erdő ismét egészséges lett. A kismadarat attól a naptól kezdve Harkály Doktornak nevezték az állatok, mert tudták, hogy hangos kopogása az erdő fáinak egészségét jelenti.

Címkék:

A hozzászólások lezárultak.