Magyari Sáska Attila – Ózs kalandozásai

2014. június 24. | Szerző | Kategória: Tündérszó mesék 2014

Magyari Sáska Attila

Ózs kalandozásai

 

A tudósok rájöttek, hogy a Meseországban történő meséket egy varázsló, egy bizonyos Nagyeszű Nándor irányítja. Van neki egy segéde is, akit az egyik meséből már ismerhettek, ő Óz, a nagy varázsló lánya, Ózs. Azért lett ez a neve, mert ebben a családban mindenkinek Ó-val kezdődik a neve, és végigmegy az ábécén. Mivel tudjuk, hogy az ábécé utolsó betűje a zs, ezért vele él tovább, vagy vele hal meg ez a név. Ahhoz, hogy megőrizze, meg kell szereznie az örök élet elixírjét, mert nem lehet neki se fia, se lánya olyan, akinek Ó-val kezdődik a neve. Mivel Óznak sajnálatosan lánya született, így nem vihette át gyermekeire az Ó-val kezdődő nevet, s ahhoz, hogy elölről kezdje az Ó-val kezdődő neveket, nem csak az örök élet elixírjét kell megszereznie, hanem el kellett nyerje az első nevek szellemének az áldását is, hogy az Ó-család minden lány utódánál az ábécé elölről kezdődjön. El is indult Ózs, hogy megküzdjön a hétfarkú sárkánnyal az örök élet elixírjéért, és a keze helyén tizenkét pengéjű kardot viselő sünnel, amely az első nevek szellemét őrzi.

Ment, mendegélt Ózs, s útközben találkozott egy félig kutya, félig macska, s mégis emberi nyelven beszélő valamivel, aki csak akkora volt, mint a hüvelykujja. Meg is kérdezte tőle Ózs:

– Hát te miféle alak vagy, hogy lettél félig kutya, félig macska, s mégis emberhangú?

– Tudod, ha szólsz valakihez, illik köszönni és nem sértegetni a kinézetével. Amúgy az én nevem Kutymacs Hüvelykujjnyi és egy gonosz boszorkány változtatott ilyenné, de én jól érzem magam így is.

– Hát azt tudod-e, hogy merre lakik az a gonosz boszorkány, mert ha igen, elbánok én vele!

– Sajnos nem. Ő mindig máshol tölti az éjszakát, nappal pedig kóricál össze-vissza. Ezt a neve is tükrözi: Dr. Kóricáló-Móricáló Sára.

– Akkor bár annyit tudsz-e, hogy a legtöbbször hol szokott kórciálni?

– Azt már igen. Azt tudom, mert mindig a virágokat szokta letépdesni az én kertemben, és engem ilyenkor varázslattal mindig oda repít el, ahol az előbb megtaláltál.

– Akkor irány a kerted, hátha még mindig ott van!

Ezzel el is indultak Kutymacs Hüvelykujjnyi kertjébe, ahol tényleg ott volt egy boszorkány, és a varázspálcájával éppen a legnagyobb és a legszebb nárciszt akarta kitépni. Ekkor Ózs elkezdte ütni, fenyegetni, hogy ilyet többé ne csináljon, ám hirtelen megszólalt Kutymacs Hüvelykujjnyi és azt mondta:

– Ne, Ózs, ne! Ő nem Dr. Kóricáló-Móricáló Sára, hanem a testvére Dr. Kóricáló-Móricáló Kinga. Dr. Kóricáló-Móricáló Sára – de ezután nevezzük csak Sárának –, mindig elültet egy kinézetre szép nagy nárciszt, de ez a nárcisz elszívja a többi növény elől a vizet, és amikor ezt megtette, megkeresi a növények gazdáját és elteszi láb alól. De szerencsére Kinga megérzi, hogy hol vannak elültetve ilyen nárciszok, és a nem túl nagy erejű varázspálcájával ezeket a nárciszokat kitépi.

– Ez igaz – mondta Kinga. – Én nem teszek senkivel semmi rosszat, mert amúgy mi értelme lenne annak?

– Bocsánat, bocsánat – mondta Ózs. – Én nem tudtam erről. Én csak Sárát szeretném megfosztani a varázserejétől és jó emberré tenni. Azt hiszem, ebben te is segíthetnél, Kinga.

– Hmm. Hát tényleg szeretném, hogy a testvérem jó útra térjen, de az én varázserőm semmi az övével szemben. Én a varázsvesszőmmel csak virággá tudok változtatni és virágokat kitépni.

– Pont ez kell nekünk – mondta Ózs. – Azt nem tudod, hogy hol van Sára?

– Dehogynem – felelte Kinga. – Meseország váránál.

– És azt is tudod, hogy hol van Meseország vára? – kérdezte Ózs.

– Hát persze! Ott nőttem fel.

– Akkor induljunk! – szól Ózs.

Az eddig hallgatagon álló Kutymacs Hüvelykujjnyi megszólalt:

– Szerintem rossz ötlet odamenni, mert ott van a hétfarkú sárkány és a keze helyén tizenkét pengéjű kardot viselő sün is.

– Ó, hát akkor irány Meseország vára, úgyis meg akartam birkózni velük – mondta Ózs.

– A te bajod – válaszolta Kutymacs Hüvejkujjnyi. – Én nem vállalom érted a felelőséget!

– Á, nem fognak azok legyőzni!

Mennek, mendegélnek s elérnek Meseország várához, ahol meglátják Sárát, s ekkor így szól Ózs:

– Most jössz te, Kinga. Változtasd virággá, s tépd ki!

– Álljunk csak meg egy szóra! Ha virággá változtatom s kitépem, nem fog neki fájni?

– Nem – felelte Kutymacs Hüvejkujjnyi. –. Teljesen biztos vagyok benne. Ott voltam, mikor az anyja varázslattal megcsinálta, hogy ha valaki virággá változtatja s letépi, akkor nem hal meg, sőt még jó útra is tér.

Ekkor Kinga virággá változtatta testvérét s letépte. Láss csodát, Sára nem halt meg és valóban jó útra tért.

– Hogyan is hálálhatnám ezt meg nektek? – kérdezte a jó útra tért Sára.

– Valójában lenne egy kérésem – felelte Ózs. – Gyertek velem, s nézzétek meg, hogyan győzöm le a hétfarkú sárkányt s a sündisznót.

– Hát, ha csak ennyit kérsz, ezt szívesen meg is tesszük – felelték a többiek.

– Ha már így van, akkor engem tegyetek be a zsebetekbe, mert nagyon elfáradtam – kérte Kutymacs Hüvelykujjnyi, aki mindannyiuk közül a legkisebb s a legfáradékonyabb volt.

El is indultak a hétfarkú sárkányhoz, amit Ózs könnyen le is győzött, és elvette az örök élet elixírjét. Mentek tovább, amíg megtalálták az első nevek szellemét őrző sünt is. Hanem az már nem adta olyan könnyen a bőrét! Hetvenhét nap s hetvenhét éjjel tartott a nagy küzdelem, de még a hetvennyolcadikon sem ért véget. Ózs kezdett lassan legyengülni, amit a sündisznó ki is használt, s egy szempillantás alatt levágta a fejét. Barátai sírva vették körül Ózst, s könnyeiktől mind a testen, mind a nyakon levő seb megnedvesedett, s a két darab összeugrott. Ekkor Ózs felállt és ezt mondta:

– Látjátok, mit tud a barátság és a szeretet ereje tenni? Feléleszt a halálból s tizenkétszer erősebbé tesz. A ti könnyeitek ragasztották össze a két sebet.

Azzal odaugrott a sünhöz és egy csapással sírba tette. Ezután mind a négyen felmentek a szellemhez s áldást kértek tőle, de a szellem így válaszolt:

– Csak akkor tudnék áldást adni, ha nálam lenne a váramat őrző sündisznó tizenkét pengéjű kardja, de ahhoz előbb le kell győznöd a sündisznót.

Te is biztos csellel jutottál be, mint a többi. Ideje leváltanom a sündisznót valami erősebb lényre – gondolta magában a szellem.

– Azt már megtettem. Várjon csak egy kicsit, szellem úr, leszaladok s hozom a kardot.

Két perc sem telt bele és Ózs már ott állt a szellem előtt a karddal. Erre a szellem így szólt:

– Látom, méltó vagy az áldásomra, legyőzted a sünt.

Ezek után a szellem áldását adta az Ó-val kezdődő nevekre, s így minden lányutódnál elölről kezdődött az ábécé. Az áldás erejét Ózs apja és barátai is mind láthatták, mert ittak az örök élet elixírjéből. Erre pedig Nagyeszű Nándor ezt mondta:

– Pontosan, ahogy elterveztem. Éljenek ők is boldogan, amíg meg nem halnak!

Címkék:

A hozzászólások lezárultak.