Tóth Szonja Kiara – A nyugdíjas királyfi

2014. június 24. | Szerző | Kategória: Tündérszó mesék 2014

Tóth Szonja Kiara

 A nyugdíjas királyfi

 

Picurka, a legkisebb királyfi megkönnyebbült sóhajjal dőlt hátra hintaszékében. Elégedetten nyújtóztatta ki 156 éves tagjait. Hoppá! Hogyan lehet egy Picurka nevű királyfi, aki ráadásul a legkisebb, 156 éves? Mindenki megöregszik egyszer, de a becenevek nem változnak. Így lehet az, hogy a szomszéd Boriska nénit mindenki Bogyóka néninek szólítja. Picurkát az édesanyja nevezte el így, és lemoshatatlanul rajta ragadt.

Tehát Picurka királyfi elégedetten hátradőlt a hintaszékben. Végre csend volt a 148 szobás, 56 fürdőszobás, 10 emeletes palotában. Picurka unokái, mind a 36, éppen a padlást kutatták át. Már egy hete nyaraltak a nagyapjuknál, pontosan azóta, hogy kitört a vakáció. Ez idő alatt betörtek 19 ablakot, eltörtek 3 teljes herendi porcelán étkészletet. A kertészt gyógyfürdőbe kellett utalni, hogy kipihenhesse idegösszeroppanását, amit az okozott, hogy a gyerekek a legszebb francia rózsáiban rendeztek focimeccset. A királyfi okos vadászkutyái megtanulták, hogy amikor a legkisebb unoka dadája sikítva kirohan a palotából, azonnal kezdjék el keresni a hároméves kisfiút, aki állandóan eltűnik, mivel eltökélte, hogy semmi esetre sem marad a dadája mellett. De most csend volt és nyugalom. Picurka lehunyta a szemét, hogy bóbiskoljon egyet. El is aludt, és igen kellemes álmot látott, amiben ő és 13 gyönyörű tündérlány szerepelt. De ekkor iszonyú üvöltéssel megtámadta őket a burkus király hatalmas seregével. Érdekes, a tündérek ahelyett, hogy sikítva menekültek volna, szintén üvöltözni kezdtek:

– Nagypapi! Nagypapi!

Picurka kicsit nehezen tért magához az álmából. Kardot rántva felpattant, hogy megküzdjön az ellenséggel, mire ráébredt, hogy csak unokái üvöltenek ilyen veszett módra. A gyerekek nevetése közben visszadugta kardját, leült, majd sóhajtva megkérdezte:

– Mi történt?

– Nézd, mit találtunk, nagypapi! – lengetett egy megsárgult újságot a legnagyobb unoka. A címlapon egy daliás férfi állt, egyik lábát egy csúf sárkányra helyezve. Fölötte hatalmas betűkkel ez állt: PICURKA, A LEGKISEBB KIRÁLYFI LEGYŐZTE A 7 FEJŰ SÁRKÁNYT!

– Ez te vagy, papa? – kérdezték az unokák izgatottan. Picurka mosolyogva vette ki unokája kezéből a Királyi Hírharsona réges-régi számát. Pár pillanatig nézte a képet, majd visszaadta a kislány kezébe.

– Igen, én vagyok. Sok-sok évvel ezelőtt.

– Jaj, papi! Hiszen rengeteg doboz van odafenn a padláson, tele újsággal! Mindegyikben benne vagy?

– Ifjú koromban gyűjtöttem a cikkeket, amik rólam megjelentek. Van belőlük párszáz darab.

– Ugye, lehozhatjuk a padlásról az újságokat, hogy együtt megnézzük? – könyörögtek az unokák.

– Nosza! – hangzott a királyfi válasza.

Mindnyájan letelepedtek a bálterem parkettájára, és körbeülték a lehurcolt dobozokat. Kinyitották őket, aminek következtében porfelhő lepte el a termet. Miután kitüsszögték, és kiköhögték magukat, végre a kezükbe vették az újságokat. Az unokák az egyik csodálatból a másikba estek. Csak úgy repkedtek az úúk, az áák és a nahátok. Picurka mellét egyre jobban dagasztotta a büszkeség, egészen addig, míg már levegőt sem kapott, és erős köhögő roham tört rá. Mire végre nem fenyegette a fulladás, az unokái is feladták a tengernyi magazin átlapozását és nekiestek a papának.

– Hú, papi! Ezt a hatalmas óriást is lenyomtad? Ez akkora, mint a templomtorony!

– Tényleg legyőztél egy 41 fejű sárkányt? Hogy fért el rajta ennyi fej?

– A mindenit! 32 aranyérmet nyertél a Meseolimpián! És 18 Mesebirodalom csúcsot tartasz!

Szegény királyfi csak kapkodta a fejét. Próbált válaszolni, de csak úgy záporoztak a kérdések.

– Gyerekek! Egyszerre csak egyet! Így nem tudok válaszolni! – próbálkozott, de meg sem hallották. Végül a legnagyobb unokája elrikkantotta magát:

– Csend legyen, banda! Én kérdezek! Na! Nagyapa azt mondd meg, összesen hányszor mentetted meg a Birodalmat!

– Szerencsétek van! Én ugyan nem tartom fejben, de van valahol egy újság, amelyikben benne van. Mikor nyugdíjba vonultam, a Híreket Terjesztő Világlap külön kiadást jelentetett meg rólam. Na, azt keressétek meg!

Újabb porfelhők emelkedtek a magasba, ahogy a 36 unoka rávetette magát a lapokra. Szépen belepte a kutató-expedíció minden tagját. Végre diadalmas hang hallatszott:

– Megvan! Megtaláltam!

– Jól van, Aranyhaj! Édesanyádtól tudom, milyen szépen olvasol. Keresd meg a táblázatot, és olvasd fel!

– Igen, papi! Na, nézzük csak! Itt is van… Jaj, papi! Ez rengeteg! Azt írják, legyőztél 36 sárkányt…

– Pont annyian vannak, mint mi! – kiáltott fel egy fiúcska.

– Bizony, és esküszöm, velük kevesebb bajom volt – nevetett Picurka.

– Szóval legyőztél 36 sárkányt, és közben barátságot kötöttél a híresen kedves egyfejű sárkányok nemzetségével. 53 óriást döngöltél a földbe, 143 királylányt mentettél meg, 18-szor csaptad be az ördögöt, sportversenyeken összesen 211 aranyérmet szereztél, két teljes ork sereget kardoztál le. A burkus királyt 9-szer kergetted haza. Kisebb szörnyekből 348-at intéztél el. Annyi boszorkány járt pórul miattad, hogy végül inkább a Valóságba menekültek.

– Igen! Van egy barátom a Valóságban, tudjátok, a Lacika! Megesküszik rá, hogy a matek tanárnője egy boszorkány!

– Azt írja még, hogy 13 állatvédő egyesület alakulásában segítettél, 215 macskát hoztál le a fáról, és egyszer legyőzted szkanderben a Szuperment.

– Ó, papa! Te egy igazi szupejhős vagy! – nézett Picurkára a legkisebb unoka. Minden gyerek elnémult, és úgy néztek a nagyapjukra, mintha egy teherautónyi mogyorós csoki lett volna. A királyfinak furcsán elszorult a torka. Köhécselt egy darabig, majd így szólt:

– Miért nem néztek szét jobban a padláson? Egész biztosan találnátok még ott érdekes dolgokat. Ha jól emlékszem, ott kell lenniük a varázskardjaimnak, és nagyanyátok varázscipellőinek is. – Elégedetten nézett az elviharzó gyerekek után. Hátradőlt a hintaszékben, de ekkor észrevette, hogy a legkisebb, és egyben legkedvesebb unokája még ott ácsorog.

– Te nem mégy? Nem árulom el a dadusnak, hol vagy. Menj a többiekkel játszani!

A kisfiú megfogta az öreg hős kezét, és felnézett rá.

– Picujka nagypapa! Ha nagy leszek, én legkisebb kijályfi leszek, mint te! – azzal puszit nyomott a papa arcára és a többiek után rohant.

A királyfinak megint furcsa torokbetegsége támadt.

– Még soha életemben nem voltam ilyen büszke magamra – gondolta, majd nekilátott összeszedni a réges-régi újságokat.

 

 

Címkék:

A hozzászólások lezárultak.