Bartal Klárié a Vajda János díj

2016. április 5. | Szerző | Kategória: Híreink

2016. április 11-én, József Attila születési évfordulóján, a Költészet napján negyedik alkalommal került sor a Vajda János-díj adományozására a Vörösmarty Társaság termében.

A következő Fejér megyei költők pályáztak a nemes versengésen:

Tóth-Hekkel Arany, Hady Nikolett, Simek Valéria, Koch Imre, Káliz Sajtos József, Pálfalvi András, T. Tamás Ferenc, Saitos Lajos, Erdősi Ildikó, Bartal Klári, Marko Strojko, Kürthy Réka, Gál Csaba.

A közönségszavazatok alapján három szerző került a döntőbe: Bartal Klári, Gál Csaba, Pálfalvi András.

A második szavazáson a legtöbb szavazatot Bartal Klári kapta, így ő lett 2016 Vajda János-díjasa. Az Ünnepi Könyvét székesfehérvári megnyitóünnepségét veheti át jutalmát, oklevelét és a díjat.

Gratulálunk a szerzőnek!

Az alábbiakban közöljük díjat nyert költeményét.

 

BARTAL KLÁRI

Francia anziksz

Emlék lesz ez is, mint a tegnap-éj,
Egyszer felém int majd a múlt ködén
S letisztul mindaz, mi most fölkavart:
A Champs-Élysées és a Szajna-part.

Könnyű szerelmek, fények városa,
Verlaine magánya, Marat tébolya,
Szent Mihály útján, ahogy szél oson,
Rodin szobrán a vágy már fájdalom.

Álmodó nyárfák, gesztenyék sora,
Versailles pompája, Piaf sikolya,
A Császár arca (némán is beszél),
S emlék lesz ez is – mint a tegnap-éj.

Nem Istent dicsér, csupán kérkedik
Remekművével a sok mester itt.
Az áhítat kék üvegbe fagyott,
S csak gőgöt leltem, nem alázatot.

Bús, őszi szélből síró dallamok…
(Kit én szerettem, az is elhagyott.)
A Notre Dame-on hogy ragyog a fény!
Mit űzök-hajtok a fél földtekén,
Csodák között csak békét nem lelek…
Egy Apollinaire-sort idézgetek.

 

 

A hozzászólások lezárultak.