A viszontlátásra!

Tisztelt Közönségünk!
Kedves Látogatóink!
Kedves Maroshegyiek!

Ezúton tájékoztatom Önöket, hogy miután Iszkádi Erikát közgyűlésünk igazgatónak megválasztotta, Május Elsejével nyugdíjba mentem. Erika kilenc éve munkatársam s ebből hat évig a helyettesem volt. Meggyőződésem, hogy jó vezetője lesz a Gárdonyinak, aki tovább folytatja majd az intézmény fejlesztését.

Tízéves irányításom alatt, munkatársaimmal, újra valódi élettel töltöttük meg a Gárdonyi falait, számos új kezdeményezéssel éltünk, új megoldásokat alkalmaztunk és új szolgáltatásokat vezettünk be. Ennek a munkának köszönhetően, s remélem megelégedésükre, Maroshegynek újra színvonalas közművelődési élete lett, és a Gárdonyi mára a város fontos közművelődési intézményévé vált. Rendezvényeink száma tavaly minden eddigit meghaladóan csaknem 1.400 közművelődési esemény volt. Ezen kívül az elmúlt évben egyesületünknek sikerült kivívnia önállóságát, idén gazdálkodása is stabilizálódott, épületének rekonstrukciója, mint azt Önök is tudják, a küszöbön áll. Méltán mondhatjuk tehát, hogy az intézmény történetében lezárult egy korszak, és úgy vélem, helyes, ha az újabb fejezetet már az utódom nyitja meg. Magánjellegű megfontolásaim mellett, ez alapvetően határozta meg a döntésemet.

Meggyőződésem, hogy ez az új fejezet újabb, jelentős fejlődést hoz majd, hiszen „a Ház” hamarosan bekövetkező felújítása és bővítése megannyi további újdonság megvalósítását teszi majd lehetővé. Ám meggyőződésem az is, hogy ezek az új szolgáltatások nem a korábbi tevékenységgel és az azt meghatározó szemlélettel való szakítást jelentik majd, hanem ellenkezőleg: az eddigi tevékenység bővülését, a megszokott programok és szolgáltatások gazdagodását, az állandóság biztonsága mellett a további fejlődést fogják jelenteni. Remélem, szintén megelégedésükre.

Nyugodtan kérhetem hát Önöket, hogy továbbra is tüntessék ki bizalmukkal és érdeklődésükkel a Gárdonyit, hiszen az intézmény dolgozói továbbra is azon fognak munkálkodni, hogy Maroshegy, a város, a környező települések lakosait továbbra is, egyre fejlődő kulturális szolgáltatásokkal és rendezvényekkel segítsék az Önök személyes és közösségi életét, igényeiknek kielégítését. Röviden: Eddig is Önökért dolgoztunk és ez a jövőben is így lesz!

Bár ezt természetesen személyesen is megtettem, engedjék meg, hogy nyilvánosan is megköszönjem dr. Cser-Palkovics András polgármester úrnak és Brájer Éva alpolgármester és területi képviselő asszonynak azt a jóindulatú figyelmet és segítő támogatást, amelyet az intézmény felé és személy szerint irányomban is tanúsított az elmúlt évek során! Külön-külön és együttesen is mérhetetlenül sokat tettek azért, hogy munkánk, teljesítményünk az elmúlt tíz esztendőben úgy fejlődhetett, ahogyan az alakult, hogy a Gárdonyi ma olyan fejlesztés elé néz, amely kivételes lehetőségeket biztosít majd az intézmény számára – végső soron tehát az Önök életének jobbítására.

Köszönetet kell mondanom a TEMI vezetésének is, amely a kezdeti évek súrlódásai után, rendkívül sokat segített abban, hogy intézményünk, az elmúlt évtől kezdve igazi önállóságot élvez, és hogy mára már gazdasági krízise is stabilizálódott.

Meg kell köszönnöm mindazoknak a szakembereknek a munkáját is, akik tiszteletdíjas vagy önkéntes szakkör- vagy klubvezetőként, művészeti csoportvezetőként segítették eddigi munkánkat, s akik remélhetőleg az utódom által megnyitott „új fejezet” részesei is lesznek.

Végezetül engedjék meg, hogy szintén nyilvánosan mondjak köszönetet a volt kollégáimnak is, akikkel együtt végigcsináltuk a most lezáruló korszakot, akik néha reménytelen helyzetekben is kitartottak mellettem és önálló tevékenységükkel segítették vezetői munkámat. Jó és hatékony csapattá váltunk az elmúlt évek során, és – ezt ne feledjék! – ez a csapat továbbra is Önökért dolgozik majd.

A legfőbb köszönet azonban, azt hiszem, Önöket illeti az eddigi, kitüntető érdeklődésükért, az intézmény iránti bizalmukért és azért a kitartásért, amellyel – valljuk be, a gyakran méltatlan körülményeink ellenére is – rendszeresen látogatták rendezvényeinket, közösségeinket, könyvtárunkat. És köszönöm a megtisztelő figyelmüket, a baráti kupicákat egy-egy „Böndörödőn”, a bátorító szavakat, a kemény kézfogásokat, az elfogadás és a befogadás számos apró jelét, azt hogy az elmúlt tíz év során egy kicsit magam is maroshegyivé válhattam.

Ja, és még valami: Mindezeket ne tekintsék búcsúzkodásnak! Reményeim szerint – ha már megváltozott „minőségemben” is, de – a jövőben is találkozunk még. Így aztán, azt hiszem, a leghelyesebb, ha úgy zárom ezeket a sorokat: Viszontlátásra a Gárdonyiban!

 

dr. Adorján Viktor