Felújításról

A második ütem előtt…

Amint az a vázlatos tervanyagból is látható, az épületben nem csupán a beázásból eredő károk kerülnek helyreállításra, hanem a művelődési ház és a szakiskola szakmai igényeit egyaránt figyelembe vevő, jelentős rekonstrukció valósul majd meg.
A vázlatos tervanyagban megtekintheti például az akadálymentesítést is megoldó lift elhelyezését, az egyes helyiségek módosuló alapterületeit, az internetes kávézónak is alkalmas büfé kialakítását, a színházteremhez közvetlenebbül kapcsolódó, új ruhatári galéria kialakítását és még sok egyéb változtatást is.

Ezen vázlatos, még 2006-ban készített koncepció után megkezdődött a tervanyag elkészítésének kevéssé látványos, ám annál fontosabb és nem kis anyagi erőfeszítéseket is követelő folyamata. 2007. során elkészültek az engedélyezési tervek, majd az engedélyezési eljárás lefolytatását követően, 2008 tavaszán már a kiviteli tervek is rendelkezésre álltak. Minden együtt volt tehát ahhoz, hogy az oktatási és kulturális intézmények fejlesztését és felújítását országosan támogató és erre tízmilliárdokat mozgósító AGÓRA pályázatokon való részvétellel, az épület tulajdonosaként a város önkormányzata a szükséges százmilliókat is elő tudja teremteni, s a rekonstrukció végre elkezdődhessék.
A 2008 tavaszán megjelentetett pályázati kiírások azonban áthúzták minden számításunkat! A Székesfehérvár nagyságú városok számára kiírt pályázaton elvileg ugyan sikeresen vehettünk volna részt, csakhogy mégsem, mert ez a pályázati anyag kizárta a pályázók köréből a pólusvárosokat, s városunk, mint tudjuk, ezek egyike. Ami tehát forrásokat érdemelt Pápán, Szombathelyen vagy Kecskeméten, az nem volt támogatható Székesfehérvárott, Debrecenben vagy éppen Szegeden!
Érthetően nagy reményekkel vártuk tehát a külön a pólusvárosok számára kiírt pályázatot, de ebben is csalódnunk kellett. Ez a pályázati kiírás ugyanis csak olyan épületek építését, bővítését vagy felújítását tette lehetővé, amelyekben a pólusváros vállalt pólustevékenységével összefüggő tevékenység folyik vagy fog majd folyni. S hogy félreértés ne essék, ez nem a város hibája volt, hiszen Székesfehérvár a volt Bőrgyár rekonstrukciójára sikeresen pályázott erre a programra, a Gárdonyi épületével kapcsolatban ezt nem tehette meg! Hiába emeltünk szót a pályázatokat büszkén népszerűsítő fórumokon, az előadó minisztériumi szakemberek, mindannyiszor nemleges válaszokat adtak felvetéseinkre. S az idő haladt, a pályázati határidők lejártak, a mi rekonstrukciónk pedig forrás nélkül maradt, csakúgy, mint Debrecen vagy Szeged hasonló intézményei.
Nos, itt tartunk most, 2008 végén, s az időközben bekövetkezett makrogazdasági válság immár a maradék reményünket is szertefoszlatta arra nézve, hogy a rekonstrukciót, ha több ütemben is akár, az elkövetkező években le tudjuk folytatni. Csupán az jelenthetne megoldást, ha valahol, valaki észbe kapna, és el tudná érni egy olyan új pályázat kiírását, amely azon „csak” hagyományos intézményeket támogatná, amelyek „szerencsétlenségükre” pólusvárosainkban működnek. Talán ebben a pályázati lehetőségektől hangos világunkban ilyen is akad majd!